4 készség, ami fontosabb a gyermeked jövője szempontjából, mint a tanulmányi átlag
Természetes, hogy minden szülő boldognak és sikeresnek szeretné látni a gyermekét felnőtt korában. Sok esetben megjelenik, a „vigye többre, mint én”, vagy a „könnyebb élete legyen” vágya is, és találkozni kevésbé szerencsés – vagy kimondottan káros – szülői vágyakkal: „valósítsa meg azt, amire én nem voltam képes”. A gyermek boldog jövőjének kulcsát a legtöbb szülő az oktatásban, és főleg az ott elért érdemjegyekben látja.
Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket?
Minden szülő ismeri azt frusztráló tanácstalanságot, amit akkor érez, amikor a gyermeke földhöz vágja a társasjátékot – esetleg saját magát is – és őrjítő hisztibe kezd egy vesztes partit követően. Hogyan előzhetjük meg, hogy a meghitt családi együttlét ajtócsapkodós veszekedéssel végződjön? Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket?
Ön mennyire ismeri a gyermekét? Válaszoljon 3 kérdésre, ha szeretné tudni!
Az, hogy ismerjük a gyermekeinket pont olyan természetes, mint hogy ismerjük saját magunkat. Ez a megnyugtató hit egészen addig tart, amíg egyszer csak váratlanul- és gyakran nem a legkellemesebb módon – kiderül, hogy annyira azért talán mégsem, legyen szó akár a gyermekünkről, akár saját magunkról!
Anyaság - bűntudat nélkül
Az anyaság átvirrasztott éjszakákat, fáradtságot, lemondást is jelent. A legtöbb édesanya azonban mégsem ettől érzi rosszul magát, sokkal inkább a bűntudattól, az önhibáztatástól! Pszichológusként egyre gyakrabban találkozom az anyai bűntudat jelenségével, ami azon túl, hogy pusztítja a nők önértékelését, önbizalmát és kompetencia érzését, az esetek többségében alaptalan, vagy tévedésen alapul! A leggyakrabban az alábbi öt mondat hangzik el, mikor az édesanyák őszintén beszélnek érzéseikről.
A „neveljünk sikeres gyermeket” projekt buktatói
Elfoglalt ovisok, agyonhajszolt iskolások, alvászavarral küzdő egyetemisták. Már nem csak felnőttek körében gyakori a túlterheltség, kapkodás és az állandósult időhiány, lassan egy gyermeknek is hosszasan kellene lapozgatnia nem létező határidőnaplójába, hogy egy szabad fél órát találjon. A „neveljünk sikeres gyermeket” projekt azonban nem biztos hogy a legsikeresebb vállalkozás!
Anyák áldozatszerepben! 3 érv amellett, hogy anyaként is megőrizd az identitásodat!
A történet akkor kezdődött, amikor állapotos lettem, pontosabban pár hónappal később, amikor ez már láthatóvá is vált. Hirtelen, varázsütésre megváltozott körülöttem minden és mindenki. Ennek első megnyilvánulása az volt, hogy eltűnt a nevem. Amit úgy harminc évig hordtam, úgy tűnik kiment a divatból, bár én szerettem, de onnantól már csak az „anya”, jobb helyeken „anyuka” megszólítás járt ki. Először nehezen esett le, hogy rám gondolnak. Tudniillik lehet, hogy megváltozott körülöttem mindenki, de én ugyanaz maradtam, ugyanazzal a névvel és helyrajzi számmal!
Milyennek látnak minket gyermekeink?
„Anya, akkor szeretlek a legjobban, amikor mosolyogsz” – alig 3 éves múlt a kislányom, amikor ezt a számomra felejthetetlen mondatot először mondta! Nem egy ajándék, egy finom ebéd, vagy a tiszta lakás váltotta ki ezt a gyermekien őszinte mondatot, hanem egy egyszerű és hétköznapi jókedvű együttlét, közös játék! A sok feladat és kötelesség mellett érdemes lehet megállni egy pillanatra és végiggondolni, hogyan is látnak bennünket gyermekeink, milyen üzenetet közvetítünk akaratlanul viselkedésünkkel nap, mint nap!
Tedd könnyebbé az életed anyaként
Előző írásomban bemutattam, hogy látnak minket, szülőket gyermekeink. Mindenki szeretné, ha a gyermekében nem egy, a konyhában robotoló, fáradt és boldogtalan anya képe alakulna ki, de mit lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermekek egy mosolygós anyuka mellett nőjenek fel? Bizonyosan minden édesanya és minden család számára más a megoldás, de néhány szempontot talán érdemes átgondolni:
Haragudhatunk-e a szüleinkre?
Haragudhatunk-e a szüleinkre? Egyszerűnek tűnik a kérdés. Biztos sokan rávágják, hogy persze és legalább ugyanannyian, hogy dehogy! Nincsen jó és rossz válasz, de mindkét válasznak megvannak a maga következményei és sok felnőtt ember küzd ezekkel a következményekkel nap, mint nap.
Pán-Péter szindróma
A 30-as generáció egyre több tagja él úgy, mint a 20 évesek. Ha ez a szám növekszik, akkor valóban eljöhet az az idő, amikor a 30 lesz az új 20, vagy csak áltatjuk önmagunkat? Mit jelentenek számunkra a számok, ha életkort jeleznek? Városi legendák, XXI. századi mítoszok, vagy valóban annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat?
Az érintés hatalma
Vajon miért van az, hogy egy nehéz pillanatban egy ölelés többet jelent az okos vigasztalásnál és miért gyógyítja hatékony az anyai puszi a lezúzott térdet? Van-e jó és rossz érintés? ..és vajon mennyi simogatásra van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban?