Előző írásomban a társas allergia jelenségéről és kialakulásáról írtam. Tökéletes párkapcsolat ugyan vélhetően nem létezik, egyes párok mégis jól tolerálják egymás – akár zavaró – szokásait, tulajdonságait, míg mások jelentéktelennek tűnő problémákon is rendszeresen civakodnak. Vajon miben különböznek ezek a párok? Mitől teljesedik ki egy szerelem és válik meghitt, intim és stabil érzelmi kötelékké?

Rövid „kapcsolat diagnosztika”

Néhány egyszerű(nek tűnő) kérdésre adott válasz sokat elárul egy kapcsolat minőségéről, aktuális állapotáról:

  1. Támaszt jelent-e a párja az Ön számára érzelmi és fizikai értelemben, számíthat-e rá, megbízhat-e benne?
  2. Fontos-e az Ön számára, hogy gondoskodjon a párjáról, figyeljen az igényeire és szükségleteire?
  3. Érez-e fizikai vonzalmat a párja iránt, része a párkapcsolatnak a testiség?

 A szerelem fűszerei

Minden párkapcsolat különböző, saját szabályrendszere és jellegzetességei vannak, melyek ideális esetben mindkét fél számára megfelelőek. Vannak azonban olyan alapok, melyek (szinte) minden tartós kapcsolatra jellemzőek.  A kutatások szerint a romantikus párkapcsolat három független, de egymással szoros kapcsolatban álló rendszer összjátékából alakul ki. Ezt a három rendszert külön idegpályák, eltérő agyi vegyületek és hormonok működtetik.  Miről is beszélünk?

  1. Kötődés: a kötődés azt jelenti, hogy a másik ember tartós és stabil jelenléte fontos az életünkben. Hiányzik, ha távol van.  Támaszt és érzelmi biztonságot jelent a számunkra, igényeljük a törődését, figyelmét, gondoskodását.
  2. Törődés: a törődés a másik emberről való gondoskodást jelenti érzelmi és fizikai értelemben egyaránt. A törődés a párunkra fordított időt és energiát jelenti, a törődés része minden, amit megteszünk azért, hogy jól érezze magát.
  3. Szexualitás 

Ugyanarra vágyunk, de nem ugyanúgy

A fentiek alapján tehát viszonylag egyszerű lenne eldönteni, hogy párkapcsolatunk mennyire stabil és kielégítő, a helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Személyiségjegyek és élettapasztalatok függvényében jelentős különbség lehet abban, hogy ki milyen mennyiségű és minőségű kötődésre, törődésre és testiségre vágyik. Ha párunk a csepegő csap megjavításával fejezi ki törődését, de mi egy meghitt beszélgetés során élnénk meg ezt, akkor a törődés ugyan jelen van a kapcsolatban, a pár egyik tagja mégis elégedetlennek érzi magát. A harmonikus kapcsolatban tehát nem csupán jelen van a kötődés, a törődés és a testiség, hanem ezek kifejezési módja, megnyilvánulásai is összeillőek. 

Mitől romlik el, ami jó volt?

Felmerülhet a kérdés, hogy ha egy párkapcsolat mindhárom elemet tartalmazza, sőt azok kifejezésének mennyisége és minősége is kielégítő, akkor miért végződik mégis annyi románc válóperes tárgyalással.  

A legjellemzőbb ok a párkapcsolatba fektetett idő és energia mennyiségének csökkenése. A kezdeti lelkes egymásra hangolódás mértéke idővel rendszerint csökken. Ha ez a csökkenés olyan mértékű, hogy egyik, vagy mindkét fél szükségletei tartósan kielégítetlenné válnak, akkor a párkapcsolat egyensúlya inogni kezd. Ha időben észlelik a felek a problémát, akkor tehetnek egy új – esetleg a kezdetitől különböző – egyensúly kialakításáért.  Sokan azonban már csak akkor észlelik, hogy baj van, amikor a kapcsolat már (túl) erős indulatokkal telített, vagy ennek az ellentéte következett be, az elhidegülés, a közöny.

Együtt változunk?

Életkorok, élethelyzetek és is erősen befolyásolják azt, hogy a fenti három tényezőből melyik milyen intenzíven van jelen egy párkapcsolatban, mennyire fontos az adott életszakaszban.  A hullámzás és a változás természetes része minden párkapcsolatban a vágyak és szükségletek terén is. A párok azonban nem feltétlenül egyszerre és egy irányba változnak. Például egy kisbaba születése mindkét félben növelheti a kötődés és a törődés vágyát és igényét,  a szülőpár emelkedett és boldog állapotba kerül az első hetekben. Az idő múlásával azonban a női oldalon továbbra is fennmaradhat a kötődés iránti fokozott igény, de az alacsonyabb szexuális vágy is, míg férfi oldalon jellemzően gyorsabban áll vissza mindhárom igény a korábbiakhoz hasonló szintre. Így a vágyak és igények összhangja átmenetileg felborul, ami tartós fennállás esetén feszültséghez és konfliktushoz vezet.  Egy stabil párkapcsolat elbírja az egyensúlyvesztést, az átmeneti – olykor még a tartós – késleltetést is a vágyak kielégítésében, de az őszinteség elengedhetetlen, először önmagunkkal, majd a párunkkal szemben: mire vágyom, és én mit tudok nyújtani a páromnak? 

Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Felhasznált szakirodalom: Goleman D.:Társas intelligencia – Az emberi kapcsolatok új tudománya