Stressz női módra
Mi nők annyira hozzászoktunk, hogy
– helytállunk – jellemzően több szerepben,
– több dologra figyelünk egyszerre, mert azt mondták, hogy a nőknek simán megy a „multitasking”,
– megfelelünk vélt, vagy valós elvárásoknak
– bűvészkedünk az idővel, a saját pihenésünk rovására, mert mindennek bele kell férnie a napba
Mi nők, hozzászoktunk ahhoz, hogy ez olyan természetes – mert mások is ezt csinálják – hogy még akkor sem tudatosítjuk gyakran, hogy ez túl sok, amikor már testi, lelki és kognitív tünetei is vannak a krónikus stressznek. Ezek a tünetek pedig egyre nagyobb számban és egyre intenzívebben jelentkeznek, ha nem veszünk róluk tudomást. Íme a krónikus stressz jellemző tünetei (a teljesség igénye nélkül)
ÉRZELMI „TÜNETEK”
- növekvő aggódás, szorongás
- túlterheltség érzése
- hangulatingadozás
- szomorúság érzése
- csökkent szexuális késztetés
KOGNITÍV TÜNETEK
- koncentrációs nehézségek
- szétszórtság
- feledékenység
- nehezebb döntéshozatali képesség
- negatív gondolatok, rágódás
TESTI TÜNETEK
- izomfeszültség (vállban, nyak tájékán)
- fejfájás
- fáradtság, alacsony energiaszint
- alvási nehézségek (álmatlanság, vagy túl sok alvás)
- emésztési zavarok, puffadás
- étvágy megváltozása (túl sok evés, vagy étvágytalanság)
- testsúly problémák (édesség/szénhidrát utáni sóvárgáshízás)
- nőgyógyászati problémák
Az évekig fennálló krónikus stressz a fentieken túl döntő szerepet játszik olyan – súlyosabb – betegségek kialakulásában, mint az autoimmun kórképek, inzulirezisztencia, cukorbetegség, elhízás, teherbeesési nehézség, PCOS, endometriózis, vagy a kiégés, depresszió, szorongásos kórképek, pánikzavar.
Sokan úgy érzik, hogy bár túl nagy a nyomás, nem lehetséges változtatni ezen a helyzeten, esetleg kipróbáltak pár stresszoldó technikát, ami olykor még több stresszt okozott, vagy csak átmeneti könnyebbséget jelentett. A krónikus stressz kezelése esetében érdemes átfogóbb szemlélettel viszonyulni az okok feltárásától, a megoldások lehetséges módján át, az életmódot, vagy éppen a táplálkozási szokásokat érintő tényezőkig.
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus