Hogyan született a Solum?
Ide írhatsz...
"Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség."
– Thomas Fuller
Amikor a Solum üzenete megszületett a fejemben, még csak a sötétséget éreztem, és néha még remélni is alig mertem, hogy közeledik a hajnal.
Vannak sorsfordító napok az életben. Néha csak sejtjük, máskor pontosan tudjuk: ezután a nap után semmi sem lesz már ugyanolyan – és van, hogy ennek kimondhatatlanul örülünk. Ahhoz azonban, hogy valóban soha ne lehessen többet ugyanolyan, tennünk is kell. A változás mindig a megértéssel kezdődik. A történelemkönyvek ódon illata nem mindig elég ahhoz, hogy segítsen felismerni a jelenünk, a saját életünk ízeit és aromáit. Hiszem, hogy a fantasy műfaj nem menekülés a valóságból, hanem különösen erős eszköz arra, hogy biztonságos távolságból gondolkodjunk a saját világunkról, hogy tisztábban lássunk, pontosabban értsünk.
A Solum – A törött mágia is ilyen olvasmány: egyszerre sodró, érzelmileg gazdag és elgondolkodtató. A történet mélyebb rétege azonban sokkal inkább lélektani és társadalmi természetű. A szereplők különböző, torzult rendszerekből érkeznek, és miközben a világ egységének helyreállításáért küzdenek, saját félelmeikkel, sebeikkel, előítéleteikkel és erkölcsi dilemmáikkal is szembe kell nézniük.
A regény olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mint:
- a diktatúra és a propaganda természete,
- a közösség és a kirekesztés dinamikája,
- a nemek közötti egyenlőtlenség következményei,
- a hatalommal szembeni kétely és a rendszerkritika,
- az önálló döntéshozatal egy nyomást gyakorló közegben,
- valamint az, hogyan válik a bizalom és az együttműködés a túlélés feltételévé.
Bár a regény fantasy keretben mesél, valójában olyan egyéni, pszichológiai kérdésekről szól, amelyek a kamasz és fiatal felnőtt olvasókat közvetlenül is megszólíthatják. A könyv központi témái:
- az identitáskeresés és az önelfogadás,
- a barátság és a bizalom,
- az első szerelmek és az érzelmi kötődések,
- a trauma és a gyógyulás folyamata,
- valamint az előítéletek lebontása.
A regényben a fiatal szereplők nem kész hősök, hanem esendő, sokszor sebzett emberek, akiknek meg kell tanulniuk együttműködni, felelősséget vállalni és szembenézni önmagukkal. Éppen ezért bízom benne, hogy a történet nemcsak szórakoztató olvasmányként, hanem gondolatébresztő élményként és beszélgetésindítóként is működik majd a fiatalok – de akár a felnőtt korosztály – körében.
"Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség."
– Thomas Fuller
Amikor a Solum üzenete megszületett a fejemben, még csak a sötétséget éreztem, és néha még remélni is alig mertem, hogy közeledik a hajnal.
Vannak sorsfordító napok az életben. Néha csak sejtjük, máskor pontosan tudjuk: ezután a nap után semmi sem lesz már ugyanolyan – és van, hogy ennek kimondhatatlanul örülünk. Ahhoz azonban, hogy valóban soha ne lehessen többet ugyanolyan, tennünk is kell. A változás mindig a megértéssel kezdődik. A történelemkönyvek ódon illata nem mindig elég ahhoz, hogy segítsen felismerni a jelenünk, a saját életünk ízeit és aromáit. Hiszem, hogy a fantasy műfaj nem menekülés a valóságból, hanem különösen erős eszköz arra, hogy biztonságos távolságból gondolkodjunk a saját világunkról, hogy tisztábban lássunk, pontosabban értsünk.
A Solum – A törött mágia is ilyen olvasmány: egyszerre sodró, érzelmileg gazdag és elgondolkodtató. A történet mélyebb rétege azonban sokkal inkább lélektani és társadalmi természetű. A szereplők különböző, torzult rendszerekből érkeznek, és miközben a világ egységének helyreállításáért küzdenek, saját félelmeikkel, sebeikkel, előítéleteikkel és erkölcsi dilemmáikkal is szembe kell nézniük.
A regény olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mint:
- a diktatúra és a propaganda természete,
- a közösség és a kirekesztés dinamikája,
- a nemek közötti egyenlőtlenség következményei,
- a hatalommal szembeni kétely és a rendszerkritika,
- az önálló döntéshozatal egy nyomást gyakorló közegben,
- valamint az, hogyan válik a bizalom és az együttműködés a túlélés feltételévé.
Bár a regény fantasy keretben mesél, valójában olyan egyéni, pszichológiai kérdésekről szól, amelyek a kamasz és fiatal felnőtt olvasókat közvetlenül is megszólíthatják. A könyv központi témái:
- az identitáskeresés és az önelfogadás,
- a barátság és a bizalom,
- az első szerelmek és az érzelmi kötődések,
- a trauma és a gyógyulás folyamata,
- valamint az előítéletek lebontása.
A regényben a fiatal szereplők nem kész hősök, hanem esendő, sokszor sebzett emberek, akiknek meg kell tanulniuk együttműködni, felelősséget vállalni és szembenézni önmagukkal. Éppen ezért bízom benne, hogy a történet nemcsak szórakoztató olvasmányként, hanem gondolatébresztő élményként és beszélgetésindítóként is működik majd a fiatalok – de akár a felnőtt korosztály – körében.