Vannak napok, amikor úgy érezzük, jobb lett volna ágyban maradni. Vannak időszakok, amikor halmozódnak a rossz dolgok és úgy gondoljuk, ennél rosszabb már nem is lehetne. Pechsorozat? A véletlenek összjátéka, vagy minden összeesküdött ellenünk? Esetleg rajtunk is múlik? „A baj nem jár egyedül.” – tartja a mondás, de ahelyett, hogy elkönyvelnénk magunkat szerencsétlen flótásnak, érdemes végiggondolni a jelenség pszichológiai oldalát és azt is, mit tehetünk ellene.
Az észlelés csapdája
Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a hangulatnak mind az észlelésre, mind az emlékezetre hatása van. Amikor rossz a hangulatunk, könnyebben vesszük észre a rossz dolgokat és még a múltból is felidéződhetnek negatív események. Amíg jókedvűen a napsütést látjuk, ha rossz a hangulatunk, akkor a dugót, és a pofátlanul betolakodó autóst. Az észlelésünket alapvetően befolyásolják a gondolataink és érzéseink, de ez a hatás visszafelé is működni kezd. Minél több rossz dolgot látok meg a környezetemben, annál mélyebbre süllyedek saját rosszkedvem mocsarában.
Frusztrációs tolerancia
Frusztrációt élünk át, ha nem sikerül megvalósítani, elérni valamely célunkat, akadályba ütközünk, vagy csalódunk, esetleg elmarad egy jutalom, amire számítottunk. A frusztráció elviselésének egyénre jellemző képessége az ún. frusztrációs tolerancia. Kinél alacsonyabb, kinél magasabb a küszöb, de ha a frusztráció mennyisége átlépi az elviselési határunkat, akkor ingerültté, feszültté, agresszívvá válhatunk, esetleg regresszió állapota lép fel (egy alacsonyabb fejlettségi szintre lépünk vissza). Legtisztábban kisgyermekeknél figyelhetjük meg ezt a jelenséget (pl. a boltban dührohamot kapó gyermek, aki nem kapta meg a kiszemelt tárgyat), de saját élményünk is biztosan van ezen a téren. Természetesen személyiség és szocializáció függvénye, ki, hogyan reagál a frusztrációra. Egy biztos, ha az utolsó csepp már a poharunkban van, akkor a legkisebb negatív esemény, helyzet lényegesen nagyobb negatív töltetet kap és nagyobb indulatot vált ki. A halmozódódó negatív eseményekre jellemző, hogy közülük egy-egy fel sem tűnne, hisz minden nap megoldunk problémákat, de a frusztrációs toleranciánk küszöbén már a kicsi is hatalmas lesz!
Hibát hibára..
A hangulatunk és érzelmi állapotunk természetesen nem csak az észlelésünkre, hanem a viselkedésünkre, gondolkodásunkra, vagy éppen a koncentrációs készségünkre is hat. Rosszkedvűen, idegesen nehezebben tudjuk összpontosítani a figyelmünket, többet hibázunk, gyorsabban elfáradunk. Egyszóval beleestünk a 22-es csapdájában, minél frusztráltabbak vagyunk, annál több frusztrációt okozunk magunknak (és környezetünknek) is. A kör bezárul és már is érthető, miért nem jár egyedül a baj!
Hógolyó effektus
Jellemző módon ilyen rossz napokon és időszakokban a sok kis hógolyóból, azaz frusztrációból és problémából egy jó nagy hólabdát gyúrunk. Olyan nagyot, ami így összegyúrva megoldhatatlannak tűnik, és lavinaként maga alá temet. Ilyenkor fontos megőrizni az objektivitásunkat és részekre osztani a nehézségeket, ezzel csökkentve az érzelmi terheket is. Ha minden problémára külön-külön keressük a megoldást, akkor sokkal nagyobb az esélyünk arra, hogy meg is találjuk azt!
Fókuszáld a figyelmed!
Próbáljuk szándékosan irányítani a figyelmünket. Keressünk jó dolgokat, vagy idézzünk fel egy kellemes emléket. Ne engedjük, hogy a rosszkedv uralja a látásunkat.
Szállj ki a helyzetből!
Ha azt érezzük, hogy egyre több hibát vétünk, és csökken az elviselő képességünk, akkor lépjünk hátra két lépést. Néha a legjobb tényleg visszabújni az ágyba és belefeledkezni egy jó könyvbe, de többnyire nem nyílik lehetőségünk erre. Ilyenkor is érdemes hátralépni, ha kettőt nem lehet, hát egy lépést. Már egy kávészünet és egy kis beszélgetés, 10 perc séta, vagy egy rövid relaxáció is segíthet.
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
Felhasznált szakirodalom: Dr. Oláh Attila – PIK teszt